Hogyan neveljünk?

Kisfiúnak csak autó, kislánynak csak baba?

Kell-e, hogy a kisfiút "kisfiúsan" neveljük, a kislányt "kislányosan"?

Szerintem, nem. A nagyobbik fiammal, sok lányos játékot játszottunk. Macit etettünk, pelenkáztunk, Süsüt altattunk, gyöngyöt fűztünk. Ezáltal nagyon szépen fejlődött az érzelmi intelligenciája, nyitott a világ dolgaira, kérdez, érez. De ugyanúgy szereti az autókat, a műszaki dolgokat, mostanában a fegyvereket is (sajnos).

Azt gondolom, hogy a mai világban már összemosódnak a férfi-női szerepek. Egy nőnek is szüksége lehet arra, hogy tudja, hogy kell utántölteni az autójában, adott esetben az ablakmosó folyadékot, de egy egyedülálló férfinél se hátrány, ha nem csak vajas kenyeret eszik minden nap.

Szülőként az a feladatunk, hogy a gyermekeinket ÉLETre neveljük, hogy a lehető legtöbb helyzetben megállják a helyüket. Ne essenek pánikba, ha nem a férfi vagy női szerephez legközelebb álló dolgot hoz eléjük az élet.

De persze mindennek az alapja az alábbi idézet, ez egyaránt vonatkozik kisfiúra és kislányra is.

"… Megmondja a doktor úr, hogy nem szabad felvenni, mert akkor elkényeztetjük őt, hagyni kell, hadd sírjon – ennél tragikusabbat nem lehet mondani.
Egy baba nagyon gyorsan meg tudja tanulni azt, hogy érdemes-e a megszólítani a világot, vagy tök fölösleges. És ezt egy életre tudomásul veszi.
Ha megtanulja, hogy a világot érdemes megszólítani, mert a világ válaszol, ráadásul adekvát módon válaszol, ennél gazdagabb tanulmányi anyag egy életkorra nincs is.
De az ellenkezője is nagyon tanulságos. Amikor azt tanulja meg, hogy <teljesen mindegy, hogy én mit csinálok, mert nincs reakció>, akkor ezt is használni fogja az élete során, és nem fogja megszólítani a világot soha.
Nem véletlen, hogy az én vizsgálataim is mindig azt mutatták, hogy azok a babák, akiket fölvett a szülő... és éjszaka föl-alá járkált, szolgálatot teljesített, három éves korukra tüneményes, kíváncsi, kreatív gyerekek lettek. Kreatívak, mert a kreativitás nem csak intellektuális dolog. A kreativitás személyiségjegy, ahhoz elég bátornak kell lenni...”

(dr. Ranscburg Jenő)

Itt hosszabban is megnézhetitek: https://www.youtube.com/watch?v=aAMis5NOdG4

Ha megteremtettük a gyerek biztonság érzetét, mer kérdezni, elmeri mondani, ha valami bántja utána elgondolkodhatunk, hogy mennyire kell már pici kortól a nemek elvárásai szerint nevelni.

Ti mit gondoltok erről? Fiúsan kell nevelni a fiúkat és a kislány kezébe nem való autó, csak baba?